+1 tippünkhöz ajándék letölthető anyagot adunk! 😊

Sokan vagyunk-vannak, akiknek a szeptember egy fontos mérföldkövet hoz el az életében.

Bevallom őszintén, én tavaly mentem ezen keresztül, és hoztam minden jelenetet, amit ilyenkor már-már közhelyként mondogatnak. (Ő bent sír, én kint, 5 percenként néztem az órát, hogy mikor lehet már érte menni, ebédnél azon merengtem, vajon ő is eszik-e, ízlik-e neki, első napokban pedig egyáltalán nem találtam itthon a helyem.)

Én nagyon nehezen éltem meg, hogy a kislányom már 3 éves elmúlt, kötelező az óvodakezdés, és kirepül mellőlem.

Ne képzeljetek egy -mostani trendi kifejezéssel élve- helikopter anyának, de na, azért csak az én kis elsőszülöttem, aki egyébként mindig mindenhova jött eddig velem, a házunk építését is kenguruban, vagy később már totyogva menedzselte velem végig.
Tehát én ezt a nagy eseményt úgy éltem meg, hogy elveszik tőlem a kislányomat, és mi van ha bántják majd, vagy nem úgy kezelik, ahogy mi itthon (nem szoktunk a gyerekeinknek gügyögni, és nem teljesen gyereknyelven beszélünk velük, sőt az őket érintő döntésekben kikérjük az álláspontjukat is), nem fogja-e úgy érzeni, hogy cserben hagyom?

Na de megállíthatatlanul peregnek azok a fránya homokszemek, és idő csak megy ellentmondást nem tűrően, így nálunk is eljött a beszokás, óvodakezdés ideje.

Hiába tudtam, hogy néhány óra múlva már mehetünk is érte, mégis sírtam, amikor otthagytam. Persze, hogy sírtam hisz ő is sírt, nem akarta, hogy ott hagyjam. Nálunk az óvónénik hála Istennek nagyon aranyosak, és tényleg szívükön viselik a rábízott gyermekek kis lelkét, na meg az anyukákat-apukákat is nagyon kedvesen és türelmesen pátyolgattak. Ránk fért… 😊 Én kint, a kislányom pedig bent hullajtotta a könnyeit. Első nap pl. nem tudtam egy ideig elindulni az ovi parkolójából, mert nem láttam a könnyeimtől.

Az óvónénik elmondták, -ami teszem hozzá, akkor igencsak frusztrált és legyintettem, hogy na persze…- hogy ez csak műsor, nyugodjak meg, mikor elmegyek pár perc múlva a többi aprósággal már szépen játszik és nincs gond, de ha rá is tör a hiányérzet, meg fogják nyugtatni és vigasztalni, ne aggódjak. Igazuk volt, és kellő időt hagyva magunknak a változás megszokására elmondhatom, hogy Szofi, az én „kicsi” leánykám már ott tart, hogy alig várja az óvodakezdést, és napi szinten meséli nekem, mit is fog csinálni a kis barátaival a következő tanévben… Nagyon büszke vagyok Rá…

Arra bíztatlak, hogy habár tényleg nehéz mindkettőtöknek az elválás, neki ez valóban egy új kaland, és abszolút pozitív történés, hisz a saját kis kortársaival okosodhat, játszhat és fejlődhet. 😊

A könnyebb kezdeti időszakhoz elhoztunk Neked is pár olyan tippet, ami segíthet, és elmondom nálunk mi volt az abszolút favorit.

5+1 tipp a könnyebb óvodai beszokás reggeleinek érdekében:

1. Vigyen apró ajándékot az Óvónéninek:

például a reggeli út közben, vagy a kocsiból kiszállva egy szép kavics, egy leszakított virágocska, vagy otthon készült közös rajz stb. Ettől fontosnak érzi, hogy reggel menjen, hisz a kis küldetése, hogy felvidítsa, örömöt szerezzen a kedves Óvónéninek, ettől pedig büszke lesz és nem arra figyel, hogy most ott marad nélküled.

2. Olvassatok, vagy diavetítőzzetek olyan meséket, amik az óvodáról szólnak.

Nálunk nagy kedvenc volt a Bogyó és Babóca óvodás része, Első nap az óvodában, vagy az Ügyes vagyok, Tiszta vagyok című mesék

3. Közös „tetkó” készítése:

Érdemes olyan helyre felrajzolni egy egyen tetkót, ahonnan nem kopik le mosakodás és játszás közben. Ebbe mi belefutottunk, de a vízálló szemhélytus jó szolgálatot tett. Nekünk például a kézfejünkön volt egy-egy szívecske(lásd a képen). Elmondtam neki, hogy akárhányszor ránéz, tudja, épp elmondom neki, mennyire szeretem és épp rá gondolok. Játsszon csak nyugodtan, hamarosan megyek érte és megpuszilgatom, megölelgetem. Ez olyan közepesen vált be.

4. Legyen egy olyan kis plüss, vagy pici párna, vagy kendő, ami számára biztonságérzetet ad.

Ha van „nyunyókája”, akkor vigyétek magatokkal az oviba, mert nagymértékű biztonságérzetet tud adni a kis csemeténknek. Ha nincs, az se gond, menjetek el együtt venni egy babát, plüsst, vagy hasonlót, és mondjátok el, hogy az új szerzemény küldetése, hogy mivel az óvodába Ti nem maradhattok, őt bízzátok meg azzal, hogy vigyázzon rá helyettetek is. (Csak ha már van „nyunyótok”, vigyázzatok, bent ne maradjon, mint ahogy az nálunk meg is esett, különben megy a műsor késő estig… ismerős?)

5. Egy fotót válasszon, amit bevisz magával az oviba. (ez is sokat segített neki)

Ha nagyon hiányolna, kimehet a táskájához, szekrényéhez, és megnézegetheti. Nálunk egy esküvői képet választott ki, ahol az Apukájával voltam és mindketten nagyon boldogok vagyunk rajta. A fotó hátuljára meglepetésből készítettem Neki egy kis üzenetet. Mivel még olvasni ugye nem tudott, így Picassói tehetségemmel lerajzoltam neki, amit a tudomására akartam hozni… az alkotásom pálcikaemberkékből és szívecskéből állt, de egyből megértette az üzenetet, és nagyon örült neki, nagy löketet adott a napja indításához.

6. És a +1 bónusz, ami nálunk a non plusz ultra volt:

Pecsétgyűjtés a nap végén, ha ügyes volt.

Itt az óvónénik jófejsége és segítsége is szükséges. Nálunk abszolút partnerek voltak, amit ez úton is nagyon köszönök, mert ez volt nálunk az igazi áttörést jelentő megoldás. Kialakítottunk egy olyan kis rendszert, amiben nap végén, ha ügyes volt a kislányom, akkor kapott egy nyomdát/pecsétet az óvónénitől, amit egy kis papírra gyűjtöttünk. Minden hét előtt kitaláltunk egy célt, amiért ügyeskedett egész héten. Nálunk ilyenek voltak: Lego, rendőrautó, közös csajos program, fagyizás valami extra tényezővel, de ugye itt a tárház ahhoz igazodik, kinek mire csillan fel a szemecskéje.
Ez a módszer 2 hét alatt elhozta, hogy a harmadik héten már nem érdekelte görcsösen, hogy kapjon pecsétet, és csak élvezte a minden napokat.

Be Mommy nyomtatható óvodai pecsétgyűjtőket innen töltheted le:

Nyomtatható pecsétgyűjtő lányoknak: LETÖLTÉS

Nyomtatható pecsétgyűjtő Fiúknak: LETÖLTÉS

VIGYÁZAT!! Tömegigényt generáló megoldás, a mi csoportunkban is többek követték végül ezt a vonalat. 😊

Ami még szerintem nagyon fontos, ha van rá lehetőséged:

A fokozatosság elve. Mi nagyon sokat beszéltünk az óvodáról, és már néhány hónappal az óvoda kezdés előtt sokszor sétáltunk arra. Az óvodánkban van egy kis nyuszi aki gyorsan felkeltette az érdeklődését.

Meséltünk a játékokról és a sok, vele egykorú gyerekről akivel Ő majd játszhat, ismerkedhet, és arról, hogy mennyi mindent fog tanulni- verseket, mondókákat,- és hogy milyen kedvesek az óvónénik. (Azért 3. nap mikor már nem hatott az újdonság ereje, megkaptam, hogy minek oviba menni, hiszen itthon is sok és remek játék van, inkább maradna… kis cseles-eszes 😊 )

De a legfontosabb, hogy légy türelmes és megértő, neki sem egyszerű ez a változás. A gyerek dührohama teljesen rendben van és a Te könnyeid is.